Gut & Digestion Balance

A Senna alexandrina egy kicsi, szárazságtűrő cserje, amely Egyiptomban, Szudánban és az Arab-félszigeten honos. A növényt az arab orvoslásban legalább az i. sz. 9. század óta használják, és az európai gyógynövénygyűjtésbe arab orvosi szövegeken keresztül vezették be a középkor során — az eredeti alexandriai szenna nevét arról az egyiptomi kikötővárosról kapta, amelyen keresztül Európába kereskedtek vele. Ma India a legnagyobb kereskedelmi termelő.

A levelek egy szennozidoknak nevezett vegyületosztályt tartalmaznak — konkrétan az A és B szennozidákat, amelyek diantron glikozidok. A modern fitokémia részletesen jellemezte ezeket a vegyületeket; ugyanaz a vegyületcsalád több hagyományos növényben is megjelenik ebben a kategóriában. Adagonként 500 mg-ot használunk, ami az európai standard kiegészítő adagok felső határán van.

A cascara sagrada — szó szerint szent kéreg spanyolul — egy kis fa, amely Észak-Amerika Csendes-óceán északnyugati részén honos. A kérét a mai Oregon, Washington és Brit Columbia őslakos törzsei már jóval az európai kapcsolatfelvétel előtt is használták, és az 1870-es években vette át a nyugati gyógynövénygyűjtésbe Dr. John Bundy az Eklektikus orvosi iskolából. A 20. század elejére az európai patikák egyik leggyakrabban használt gyógynövényes anyaga volt.

A kéreg kaszkarozidokat tartalmaz — antranoid glikozidok csoportját (kaszkarozidok A, B, C és D), amelyek szerkezetileg rokonok, de különböznek a szennalevélben található szennozidoktól. A modern cascara kivonatokat használat előtt legalább egy évig érlelik, mivel a frissen szüretelt kéreg túl irritáló a közvetlen használathoz — ezt a minőségi mércét követjük.

A Lactobacillus acidophilus egy Gram-pozitív baktérium, amely a modern mikrobiológia egyik legalaposabban tanulmányozott probiotikus faja. A fajt először a 20. század elején izolálták és jellemezték. Az emberi emésztőrendszer ismerős lakója is, és természetesen megtalálható erjesztett tejtermékekben, köztük néhány hagyományos joghurtban és kefirben.

Megjegyzés: Bulgáriához egy híres kapcsolat fűzi egy rokon, de különböző fajt, a Lactobacillus delbrueckii subsp. bulgaricus, a hagyományos bolgár joghurtért felelős baktériumot. A Lactobacillus acidophilus egy másik faj; ezt csak a félreértések elkerülése érdekében említjük.

A Plantago ovata egy kis egynyári gyógynövény, amely az indiai szubkontinensen és a Közel-Kelet egyes részein honos. Az ajurvédikus orvoslásban több mint kétezer éve használják, és a maghéj — az étrend-kiegészítőkben használt rész — az oldható rost egyik legkoncentráltabb természetes forrása. India továbbra is a világ legnagyobb termelője, a kereskedelmi termesztés nagy része Gudzsarát államban történik.

A héj elsősorban arabinoxilánból áll, egy oldható poliszaharidból, amely vízzel érintkezve drámaian megduzzad — egy gramm psyllium héj a saját tömegének sokszorosát képes felszívni vízben, és lágy, géles tömeget képezhet. Ez a fizikai tulajdonság a hagyományos használatának alapja.

A lenmag a neolitikum óta része az emberi élelmiszer-kultúrának — a mai Svájcban és Bulgáriában található lelőhelyekről származó régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a len termesztése legalább 6000 évvel ezelőttre nyúlik vissza. A növényt a mérsékelt övi Európában termesztik, a fő termelés Franciaországban, Belgiumban, Oroszországban és a közép-európai országokban, beleértve Bulgáriát.

A lenmag oldható és oldhatatlan rostot, növényi lignánokat (a leghigh koncentrációt bármely közönséges élelmiszerből) és az omega-3 zsírsavat, az alfa-linolénsavat tartalmazza. A Gut & Digestion Balance-ban a rost- és lignántartalom a releváns komponens.

Az aloe vera egy szukkulens növény, amely az Arab-félszigeten honos, és ma a világ melegebb régióiban kereskedelmi célokra termesztik — Mexikó jelenleg a legnagyobb termelő, ezt követi a Dominikai Köztársaság, az Egyesült Államok és India. A belső levélből származó gélt Afrikában, a Közel-Keleten és a Mediterránumban gyógynövényes hagyományokban már évezredek óta használják; régészeti bizonyítékok az aloe egyiptomi orvosi gyakorlatban való használatát már i. e. 1500-ban kimutatják.

A gél elsősorban poliszaharidokból áll — lágy, géllé alakuló vegyületekből, amelyeket hagyományosan nyugtató tulajdonságokkal hoznak összefüggésbe. Adagonként 50 mg színtelenített, alacsony aloin tartalmú aloe vera gélport használunk, ami az európai étrend-kiegészítők szabványa.